|
Hajónapló
A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekből, elemzésekből válogatunk.
Tétován Európa közepén
|
Vágó Ágnes interjúja Sándor Lászlóval, www.talaljuk-ki.hu, 2005. február 5. -
Mi szükséges a sikerhez? Milyen politikai intézkedések, intézmények,
adórendszer, oktatás, milyen vállalati szervezet és vajon milyen
társadalmi változás kell az igazi sikerhez? - A kérdésre a
válasz a vállalatvezetés szintjén úgy szól, hogy egy céget soha nem
szabad (és valószínűleg egy országot sem) cikcakkban szaladgálva
irányítani. Hol jobbra, hol balra ráncigálni, és most ezt egyáltalán
nem politikai értelemben gondolom. Időnként – teljes joggal – borzongva
gondolunk a „vidám barakk”-beli időkre, az azonban tény, hogy akkoriban
vonzó helynek számított Magyarország, Budapesttel, a Balatonnal és még
sorolhatnám tovább. Sok szempontból érdekesek voltunk, s volt üzenetünk
más országbeliek számára. Ma a turisták inkább Prága és Bécs felé
veszik az irányt. Új koncepcióra lenne szükség, ki kellene találnunk,
hogy mitől válhatna újra vonzóvá ez az ország. Beléptünk az
EU-ba, nem kell például útlevél ahhoz, hogy átmenjünk Ausztriába. A
szomorú az, hogy a látványos határátlépés nélkül is pontosan tudjuk,
mikor léptük át a határt. A nyugati szomszéd a síelésen, a magas
hegyeken, a szép tájakon túl többet is tud: rend van és tisztaság, derű
és jó közérzet, udvariasság, ropogós kifli és finom lekvár. Egy
lépéssel mindig előrébb tartanak annál, amit mások kínálnak, és ezáltal
válnak vonzóvá, érdekessé. Mit tudunk ezzel szemben mi nyújtani? Ez az,
amire közösen keresni kellene a megoldást. - Mik a siker gátjai nálunk? Hogyan lehetne gyorsabban fejlődni, merre kellene elindulnunk?
- Nincs kertgazdaságunk, pedig vannak jó, ízletes, zamatos
gyümölcseink, mégsem ismertek a magyar mezőgazdasági termékek. Vajon
miért? Nem tartanak minket az okos emberek országának, pedig tele
vagyunk tehetségekkel. Nincs, vagy alig-alig van olyan termékünk,
szolgáltatásunk, üzenetünk, amellyel bármilyen téren másoknál előbbre
tartanánk. Mi lehet ennek az oka? Igenekkel szeretnék erre a kérdésre
válaszolni, mégis elsősorban a nemek, a nincs-ek jutnak eszembe. Van
nemzeti kultúránk, csak amivel hirdetjük magunkat a világban (gulyás,
csikós, cigányzene), azzal eladhatatlan ma már hazánk. A karakter, a
jellegzetesen magyar, a modern értelemben vonzó valami hiányzik,
valami, ami előre mutat. Volt egy hamvában holt kísérlet, „Smart
Hungary” elnevezéssel, ami kudarcba fulladt, vagy legalábbis csöndesen
és észrevétlenül kimúlt. Megmaradt tehát továbbra is a tátongó űr. Mi
Magyarország sajátossága? Sajátos értéke? Mi az, amiért érdemes volna
ellátogatni hozzánk? - Nemrégiben láttam
Magyarországról egy reklámspotot Ausztriában, amelyet állítólag
kedvcsinálónak szánt a Magyar Turizmus Rt. Az alig kétperces
hirdetésből (mértem) 80 másodperc a pusztát mutatta, vágtázó
csikósokat, cigányzenére mulatozó, népviseletbe öltözött atyafiakat és
honleányokat, gulyást, pörköltet, és mindent, ami ilyenkor dukál. Egy
pillanatra feltűnt Budapest is, egy fürdő, talán egy-két szobor, semmi
más. Ha mi ezt mutatjuk magunkról, miért várunk változást?
- Nem csak az a baj, hogy kifelé, hanem sajnos befelé, önmagunk számára
sincs új üzenetünk.. Erre is mondok példát. Nemrégiben Valenciában
jártam, gyönyörű spanyol kisváros, igazi ékszerdoboz. Tele olyan
épülettel, amelyek mostanában épültek, harmonikusan kiegészítve a régi
korok művészetét. Vajon mit tudunk felmutatni mi, magyarok, ami az
elmúlt 10-20 évben készült, és valóban büszkék lehetünk rá? - Milyen területeket, ágazatokat lehetne fejleszteni, hogy előrébb kerüljön, elmozduljon a holtpontról az ország?
- Meg kellene határozni három-négy területet, és arra kellene
összpontosítani figyelmünket és erőforrásainkat.. Megint csak a
mezőgazdaság jutott eszembe, amelyhez, hangsúlyoznám, nem értek, de
amelyből valószínűleg profitálhatnánk. A kertgazdaság, gyümölcseink,
zöldségeink sokasága és sokfélesége hosszú távon jó befektetés lehet.
Az ipar területéről a tudásalapú információs terület lehetne „nyerő”,
felfűzve az internetre. A fideszesek annak idején azt mondták: „Merjünk
nagyot álmodni!” – ez Európa közepén nem lenne rossz megoldás. Hiszen
ha csak a jelenlegi munkaterületemet, a légi ipart nézzük, valóban itt
vagyunk az öreg kontinens kellős közepén, ez nagy helyzeti előny, de
egyáltalában nem aknázzuk ki. Ugyanez a helyzet a vasút területén.
Messze még az idő, úgy hiszem, amikor észak és dél, kelet és nyugat
között összekötő kapocs leszünk a vasúti szállítás terén. -
Most hallottam a hírekben, hogy azt tervezik, a 3-as metró kimehetne a
ferihegyi reptérre, hiszen már úgy megnőtt a légtér és a repülőtér
forgalma, hogy lassan elkerülhetetlenné válik a fejlesztés. - Nem szeretnék ünneprontó lenni, de visszakérdeznék: mikor kerülne sor erre? És mikorra készülne el? - Álllítólag valamikor 2008 után.
- Látja, ez a gond. Mert addigra a schwechati és a prágai repülőtér
mögött még jobban lemaradunk. És az az igazság, nem csak másokkal,
hanem önmagunkkal is versenyeznünk kellene. Gyors döntések kellenek, és
azonnali indítás, különben a versenyben sosem leszünk befutók, csak
hátul kullogunk majd. És akkor még nem beszéltünk a kishitűségről, a
széthúzásról, ezekről a régi népbetegségekről. Nem nagyon vagyunk
képesek az együttműködésre. Ismerek például egy falut, ahol képtelenek
a gazdák megegyezni abban, hogy összefogjanak, és együtt készítsék,
reklámozzák, forgalmazzák a borukat. És hány ilyen hely lehet. Vagy
hogy egy egészen más példát említsek, nem igazi forrásai a magyar
egyetemek a hasznos tudásnak. - Ezzel azért vitatkoznék.
- Az oktatás valóban magas szinten van, de vajon tényleg az életnek
tanulnak-e a diákok? Mennyire pragmatikus, készségfejlesztő a képzés
bárhol itthon, bármilyen felső szinten? Mitől lesz más a mai tanuló
közgazdász diák, joghallgató, fiatal orvos, mint a korábbi években
végzettek? Mi az a plusz, amit kap, amitől majd tényleg és sikeresen
elintéz, lezár, és illő módon befejez egy ügyet egy nagyon is
megváltozott világban. Mondhatjuk-e azt, hogy az életre készítik föl az
egyetemek a mai diákokat? Bizonyos fokig bizonyára mondhatjuk, de az
életre való felkészítésben többet nyújt akár egy középszintű (vagyis
nem top) amerikai felsőfokú oktatási intézmény, mint egy magasabb
tudományos szinten álló magyar egyetem. - Melyek
lehetnének azok a gyártmányok, termékek, szolgáltatások, amelyekben
kiváló, a világpiacon is versenyképes minőséget produkálhatnánk?
- A már említett mezőgazdaság, aromás, ízletes terményeivel biztosan e
témakörbe sorolható. Ahogy a szállodaipar fejlesztése és működtetése
is. Valamint az iparban a szoftverfejlesztés; számítástechnikában
nagyon erősek vagyunk és lehetnénk. Bár azon gondolkodom, hogy
mindezekről már szó esett, és vajon csak nekem jut eszembe mindig
ugyanaz a pár dolog, vagy így van ezzel más is? - Mire volna szükség, hogy betörhessünk az európai és a világpiacra?
A vulgáris válaszom erre az: de hiszen már bent vagyunk! Az viszont más
kérdés, hogy hová pozicionálnak minket ebben a körben? Ismétlem, néhány
fő termékre kellene alapvetően összpontosítani, és ahol látszik, hogy
kialakulhat egy sikertörténet, ott biztosítani kell minden lehetőséget,
hogy ne hiúsuljon meg a vállalkozás. Az európai piac nagy lehetőség,
amelyre, ha nem vigyázunk, „elmegy” mellettünk. Azt kérdezném még:
ugyan ki nem ruházott be nálunk 2003-ig a multik közül, aki eddig nem
akart? Aki itt akart lenni, az már mind jelen van. De itt is kell
tartani őket. - Ön szerint a kelet- és
közép-európai, illetve a délkelet-európai országok hogyan törhetnének
ki jelenlegi, meglehetősen elmaradott állapotukból? Gazdasági,
társadalmi és politikai téren? - Tisztázni kellene először
azonnal egy félreértést: mi nem együtt mozgunk, hanem versenyezünk
egymással. Egy országnak fel-, illetve ki kell találnia magát, ahogy
például Írország tette azt jó tíz évvel ezelőtt. Aki először megteszi
ugyanezt a lépést, nagyon gyorsan felzárkózik majd a többi fejlett,
nyugat-európai ország közé, a többi viszont alaposan lemarad. - Milyen kép él Magyarországról a világban? És mindenekelőtt a nemzetközi üzleti világban?
- Annak idején, a KGST-országok körében az éltanuló szerepét töltöttük
be, azóta szomorúan figyelhetjük, hol tart hozzánk képest Szlovákia
vagy Csehország. Valljuk be, előrébb, mint mi. Kevés az információ
rólunk, keveset tudnak mások Magyarországról, mert mi ezekkel nem
szolgálunk, hanem helyette csendben tesszük a dolgunkat. Rosszul
kialakított imázs alapján nem biztos, hogy idejön egy nagy befektető
cég. - Beszéltünk a gulyás, csikós, cigányzene imázsról.
- Most másról van szó, hiszen egy multi nem a turisztikai kép alapján
tájékozódik, hanem valóban elmegy arra az adott területre, és ő maga
körülnéz. Azonban ha azt hitetjük el magunkról, hogy ez egy jól működő
állam, majd megérkezik az illető, és nem tesz mást, csak a reptértől el
akar jutni a szállodájáig, máris látja, hogy itt valami nem stimmel. Ha
Bécsben vagy Prágában landol, nemcsak rövidebb idő alatt jut be a
városba, hanem egész más körülmények között, mint nálunk. Igaz, ezek
csupán apró részletek, mégis ebből áll majd össze a kép. Fontos, hogy
már az első pillanatban kedvező képet alakítson ki rólunk az ide érkező
üzletember, mert ez sokat számíthat későbbi döntése során. - Kell-e, és ha igen, hogyan kellene változtatni a jelenlegi képen?
- Persze, hogy kell, és úgy tűnik, erre már megvan az igény még a
politikai vezetés szintjén is. Egyszerű állampolgárként azonban még nem
látom, mi az a 3-4 meghatározó pont, ami alapján kiemelik országunkat
az Európai Közösség tagállamai közül. Ahogy Franciaországban korábban a
MINITEL megjelenése tette, vagy később a TGV. Mindkettő lendületet,
fejlődést hozott az ipar, a társadalom, valamint a politika terén.Mi
tényleg itt állunk Európa közepén – ez olyan adottság, amire építeni
lehetne. Le kellene verni azt a két-három cölöpöt – hogy egy furcsa
metaforával éljek –, amire építkezhetnénk. Vagyis más szóval, két-három
területen olyan kiváló teljesítményt kellene nyújtanunk, amire
fölfigyelne az egész világ, ami a sikeres országok közé emelné ezt az
országot. Ezen azonban még sokat kell dolgoznunk. Vágó Ágnes Tétován Európa közepén, www.talaljuk-ki.hu, 2005. február 5.
|
|
|